CÉHálózat Nyílt kérés
CÉHálózat Nyílt kérés

Rémhírről szó sincs. A valóság tűnik rémisztőnek. De kinek is? Üdvözöljük az Emberi Erőforrás Minisztérium Szociális, Család és Ifjúságügyekért Felelős Államtitkárság és a Kormány azon szándékát (hitvallását) hogy az öngondoskodásukban akadályozott, fogyatékkal élő emberek támogatását, élethez méltó körülményeinek biztosítását épp úgy fontos tartja a jövőben, mint az elmúlt években. Sajnálatos módon azonban, a kormányzati szándék nem erősödik kormányzati akarattá és nem testesül meg kormányzati cselekvésben, azaz nem rögzül számokban a költségvetési törvény tervezetében. A CÉHálózat szervezeteit nem önző szándék, hanem felelős gondolkodás vezette, vezeti akkor, amikor épp a nyugodt működést szem előtt tartva tették fel az államtitkárságnak és teszik fel a Nemzetgazdasági Minisztériumnak, képviselőknek, polgármestereknek, felelős döntéshozóknak címezve a kérdést: Hogyan, milyen módon, milyen összegben képzeli el a Kormány 2013-ban azt az állami szerepvállalást, melyet a fogyatékos személyek ellátását végző civil szociális szolgáltatást végzőknek kíván nyújtani? A párbeszéd tisztázhatná a kétségeket. A Költségvetési törvényben lehetőség kínálkozik a normatív támogatás nevesítésére, de a kérdés párbeszéd hiányában továbbra is a levegőben lóg: a kormányzati akarat hogyan és milyen módon alakul költségvetési sorrá, az állam felelősségvállalását is elismerő állami normatív támogatássá? Rémhírről pedig szó sincs. A valóság tűnik rémisztőnek 66 civil szervezet számára, mely sorstalanságot vetít előre. Azt a sorstalanságot, melyet a költségvetési sortalanság idéz elő. Nem gondoljuk, hogy 66 szervezet ugyanazt a rémképet látja: a bizonytalanságot, a forrástalanságot, a finanszírozási rendszer kereteinek szétesését, a párbeszéd hiányát. Nyugtalanságunkra gyógyír a párbeszéd és a kellően részletezett költségvetési sor. Amíg ezt nem látjuk, azt feltételezzük, hogy „láthatatlanok” vagyunk.